Vízipipa tanulmány

A népszeru elképzelés ellenére a vízipipa nem feltétlenül óvja meg a használót a kátrány káros hatásától , derül ki a tanulmányból, amit a MAPS és a California NORML (National Organization for the Reform of Marijuana Laws) szponzorált. Az ok az, hogy a vízipipák több pszichoaktív THC-t szurnek ki, mint kátrányt, ezáltal a használónak nagyobb mennyiséget szükséges elszívnia a kívánt hatás eléréséért.

A tanulmány nem zárja ki a lehetoségét, hogy a vízipipának más elonye is lehet, mint pl. a mérges gázok kiszurése, hanem arra mutat rá, hogy más módszerek, pl. magas potenciájú marihuána, párologtatók, vagy orális fogyasztás szükségesek a marihuána füstjében levo káros toxinok elkerüléséhez.

Hét Tesztelt Készülék

A tanulmányt, amit a Drug Policy Foundation és privát donorok támogattak, egy a dohány és a marihuána különbözo kémiai tulajdonságának analízisében jártas kutatólaboratóriumban végezték el. A kutatók a füst hét különbözo forrását tesztelték: hagyományos joint, joint füstszurovel, három különbözo vízipipa és két párologtató készülék, amit arra terveztek, hogy felmelegítse a marihuánát olyan homérsékletre, ahol pszichoaktív goz képzodik füst nélkül. A három vízipipa egy hagyományos bong, egy összehajtható szárú kis hordozható készülék és egy elemes modell volt, aminek motoros lapátja alaposan összekeverte a füstöt a vízzel. Az elso párologtató egy Kanadában gyártott készülék volt, egy elem melegítette fémlappal egy üvegben, hogy ne szökjön el a marihuána goz. A második egy házilag készített hibrid szerkezet volt, ahol a gozt egy forró légfújó pisztoly állította elo és azt egy vízzel teli edényen hajtotta keresztül, így kombinálva a párologtatást a vízzel való szuréssel. A füstöt standard NIDA-marihuánából állította elo egy gép, ami a marihuána fogyasztók tüdejének kapacitására volt beállítva.

Fókusz: Cannabinoid/Kátrány arány

A tanulmány a füst két kulcs komponensére fókuszált: (1) Szilárd részecskék, vagy kátrány, ami az égo levelek ártalmas mellékterméke, és (2) cannabinoidok, a marihuána jellegzetes kemikáliái, ideértve a fobb pszichoaktív összetevot, a delta-9-tetrahidrocannabinolt (THC), és két leggyakoribb kémiai rokonát, a cannabinolt (CBN) és a cannabidiolt (CBD), amik csak enyhén pszichoaktív, de gyógyászati szerepük lehet.

Mint a dohány, a marihuána kátránya is gazdag karcinogén összetevokben, amit policiklikus aromás hidrokarbonként ismerünk, és ami a fo bunös a dohányzás okozta rákos megbetegedésekben. Maguk a cannabinoidok azonban nem karcinogének. A nyilvánvaló módszer a dohányosok egészségének megorzésére a kátrány/cannabinoid arány minimalizálása.

Az egyik módszer erre a marihuána THC potenciáljának növelése. Feltételezve, hogy a dohányosok a füst fogyasztásukat a cannabinoid dózishoz határozzák meg, minél magasabb a cannabinoidok koncentrációja,annál kisebb mennyiségu kátrányt fognak elfogyasztani.

Egy másik stratégia a kátrány csökkentése a füstben valamilyen szuro készülékkel. Ez nyilvánvalóan csak akkor elonyös, ha a THC mennyisége nem csökken, ami arra készteti a fogyasztót, hogy kompenzálásként többet szívjon. A tanulmány fo célja az volt, hogy a különbözo készülékek kátrány/cannabinoid arány csökkentésének hatásosságát meghatározza. Minden készülék teljesítménye ennek megfeleloen a füst kátrány/cannabinoid arányának alapján lett osztályozva.

Jointok és vízipipák

Meglepoen a filter nélküli joint felülmúlt minden készüléket a párologtatókat kivéve, 1 rész cannabinoid 13 rész kátrány aránnyal. Ezt a zavaróan gyenge arányt a tanulmányban használt NIDA-marihuána alacsony potenciájával lehet magyarázni, ami 2,3% körül volt.

Kiábrándító, hogy a vízipipák egyöntetuen rosszabbul szerepeltek, mint a szuro nélküli joint. A legkevésbé rossz vízipipa, a bong, 30%-al több kátrányt produkált per cannabinoidok, mint a szuro nélküli cigaretta. Ironikus, hogy az elektromos keverovel rendelkezo pipa messze a legrosszabbnak bizonyult minden készülék közül. Ez azt sugallja, hogy a vízzel való szurés ellenkezo hatást ér el, mivel a víz kétségtelenül könnyebben szuri ki a cannabinoidokat, mint az ártalmas kátrányt. Mint a vízipipák, a filteres cigaretta is rosszabbul szerepelt, kb. 30 százalékkal, mint a filter nélküli. A kutatók úgy tippelik, hogy ez azért van, mert a cannabinoidok kivételesen könnyen tapadnak más szilárd anyagokhoz. Ebbol eredoen bármilyen rendszer, ami kiszuri a részecskéket valószínu, hogy a cannabinoidokat szintén kiszuri.

Párologtatók

A párologtató eredmények igéretesebbnek tunnek, de zavarba ejtok. Csak a két párologtató múlta felül a szuro nélküli cigarettát a cannabinoid/kátrány arányában. A forró fémlemezes párologtató bizonyult a legjobbnak, körülbelül 25% magasabb teljesítmény aránnyal, mint a szuro nélküli joint. A forró légfújó pisztoly csak kis mértékben volt jobb, de a vízzel való szurés nélkül jobb eredményt is nyújthatott volna.

A helyzetet azonban komplikálta a tény, hogy a forró fémlapos párologtatónál a cannabinoidok CBN aránya szokatlanul magas volt, így a cannabinoidokban 30%-al kevesebb THC volt, mint más módszerekkel. Mivel a CBN nem pszichoaktív, mint a THC, a használók valószínuleg több füstöt fogyasztanak a deficit ellensúlyozására. (A helyzet más a gyógyászati felhasználók között, akik a CBN más, orvosi elonyeit élvezhetik). Ebbol az okból kifolyólag tanácsosnak tunt újraszámítani a párologtatók teljesítményének hatásosságát a THC arányában, inkább mint az összes cannabinoid arányában. Ezek után a forró fémlapos párologtató THC/kátrány aránya kisebbnek bizonyult, mint a szuro nélküli cigarettáé, míg a forró légfújó pisztolyé még mindig kissé magasabb volt.

A forró fémlapos párologtatónál jelenlevo CBN-többlet oka megmagyarázatlan marad. Mivel a CBN a THC kémiai oxidációjából keletkezik, felvetodött, hogy a minta valamilyen módon túl sok oxigénnek lett kitéve.

Arra azonban, hogy ez így történt, nincs bizonyíték. A második, hibrid párologtatónál valószínunek tunik, hogy a teljesítményén javítani lehetett volna a víz komponens elhagyásával. Az eredmények tisztán jelzik, hogy több fejleszto munkára van szükség a párologtatók terén. Elméletileg, egy ideális párologtató minimalizálhatná a kátrány termelését úgy, hogy a homérsékletet valamivel 155 C felett tartja –a pont, ahol a THC elpárolog– ami jóval az alatt a homérséklet alatt van, ahol a karcinogén hidrokarbonok keletkeznek. Gyakorlatban mindkét párologtató tízszer annyi kátrányt produkált, mint cannabinoidot, jelezve, hogy még boven van mit fejleszteni.

A késo hetvenes években egy Tilt néven ismert párologtató jelent meg a piacon. A gyártó szerint laboratóriumi tesztek kimutatták, hogy a hagyományos pipánál 80%-al több THC-t és 79%-al kevesebb kátrányt bocsát ki, ami ebben a tanulmányban szereplo bármelyik teljesítménynél majdnem tízszer jobb. Remélhetoleg ezeket az impresszív eredményeket a jövoben meg lehet ismételni. Sajnos a Tilt-et bevonták a piacról a nyolcvanas évek elején a segédeszköz ellenes törvénynek köszönhetoen.

A vízipipák fejlesztésének jövoje kétségesnek tunik. Felmerült az az elgondolás, hogy víz helyett más folyadékot használva vagy a folyadék homérsékletét megváltoztatva javítható a teljesítmény. Az azonban kétségesnek tunik, hogy ilyen taktikák megoldanák a kátrány és a könnyen tapadó cannabinoidok különválasztásának alapveto problémáját.

Fordított hatásúak-e a vízipipák?

A tanulmány eredménye nem túl jó hír a vízipipa kedveloknek, akik szeretik az enyhébb, huvösebb füstöt és természetesen feltételezték, hogy az egészségesebb is. Sajnos azonban a tanulmány kimutatja, hogy a vízipipák fordított hatásukkal növelik az elfogyasztott karcinogén kátrány mennyiségét.

Ennek ellenére azonban korai lenne a vízipipát egészségtelennek ítélni, mivel kiszurhetnek más, nem szilárd toxinokat, amik a füst gáz fázisában fordulnak elo, és amit a tanulmány nem elemzett. A marihuána füstjében eloforduló ismert gázok többek között a hidrogén cianid, ami a tüdo ciliáját védekezésképtelenné teszi; illó fenolok, amik a durva ízhez járulnak hozzá; aldehidek, amik elosegítik a rákot; és szénmonoxid, ami a szívbetegségek ismert rizikófaktora. Korábbi tanulmányok jelzik, hogy a vízzel való szurés egész hatékonyan megköthet néhányat ezek közül [ Nicholas Cozzi, Effects of Water Filtration on Marijuana Smoke: A Literature Review, MAPS Newsletter, Vol. IV# 2, 1993] . Ha ez így van, akkor még kiderülhet, hogy a vizipipa használatnak mindent összevetve egészségügyi elonyei vannak.

A MAPS és a Kalifornia NORML a vízipipa tanulmány második fázisának elvégzését tervezi, a marihuána füst gáz részének analizálása céljából.

Addig is, a fogyasztóknak a legkézenfekvobb mód, hogy a füst káros toxinjait elkerüljék, egyszeruen egy erosebb marihuána használata. Ez a stratégia sokkal hatásosabb, mint bármilyen füstszuro berendezés.

A tanulmányban használt 2,3%-os NIDA-marihuána egyszeru cseréjével egy jó minoségu 12%-os szinszemillára, a használók ötödére csökkenthetik a kátrány fogyasztásukat ugyanannak a hatásnak az elérése mellett. További javulás várható a THC vagy hasis olaj használatánál, aminek a potenciálja 60%körül van.

A nézet, hogy a magas potenciájú marihuána kevésbé káros, közvetlenül ellentmond a hivatalos kormány propagandának, ami fenntartja, hogy a marihuána veszélyesebb lett a hatvanas évek óta, köszönhetoen a megemelkedett potenciának. Úgy tunik, hogy az állításuk inkább a nyilvánosság megrémisztésére, mint tudományos tényekre alapul. Dr. John Morgan gondos elemzése a kormányadatokról kimutatta, hogy a potencia feltételezett emelkedését nagymértékben felnagyították [ American Marijuana Potency: Data Versus Conventional Wisdom, NORML Reports, (1994)] . Azonban semmi esetben sincs okunk feltételezni, hogy a magasabb potenciájú marihuána károsabb, adva a kevesebb füst fogyasztásával járó légzoszervi elonyöket.

A túl magas potencia veszélyei az akut túladagolás megemelkedett esélye és a nagyobb hajlamosság a függoség kialakulására. Azonban mindkét probléma elkerülheto, ha a használók az adagjukat a potenciához állítják. A legtöbb fogyasztó számára ezeket a veszélyeket a csökkentett füst fogyasztása jócskán ellensúlyozza.

Kutatás Ausztráliában

Az ausztrál kormány jelenleg egy olyan tanulmányt folytat, ami további fényt vethet a potencia változatok hatására. A tanulmány arra irányul, hogy meghatározza a cigarettán és vízipipán keresztül szívott marihuána és marihuána-dohány keverék THC, kátrány és szénmonoxid szintjét. A tesztelt minták hat különbözo ausztrál állambeli rendorségi lefoglalt anyagok. A kutatók azt mondják, hogy a kátrány és THC potencia “hihetetlen” változatait figyelték meg különbözo mintáknál. Rövidesen várható a beszámolójuk.

THC Transzfer Arány

A MAPS–NORML tanulmány új információval szolgál arról, hogy a különbözo készülékek milyen hatékonysággal juttatják el a THC-t a használóhoz. Elozo tanulmányok kimutatták, hogy a cigarettában vagy vízipipában elégetett THC 60-80%-a elveszik az elszivárgó füstben, pirolízisben, hozzátapad a pipához vagy annak csövéhez, stb. [ Mario Perez-Reyes, Marijuana Smoking: Factors that Influence the Bioavailability of Tetrahidrocannabinol, in C. Nora Chiang and Richard Hawks, ed., Research Findings on Smoking of Abused Substances, NIDA Research Monograph 99, 1990] . A fogyasztóhoz eljutó THC arányát hívják THC transzfer aránynak. A szuro nélküli joint meglepoen jól szerepelt a hatékonyságban, a második helyen végezve közel 20% transzfer aránnyal. A hordozható vízipipa kissé jobban, a bong pedig kissé rosszabbul szerepelt. A többi készülék jelentosen rosszabb teljesítményt nyújtott. A párologtatók és az elektromos vízipipa különösen gyengén szerepelt, az elso három készülék transzfer arányának kevesebb, mint egyharmadával. Rossz pipával a komoly fogyasztók így szó szerint elfújják az anyaguk nagy részét.