A KORAI DREADLOCK ÉVEK

Mint láthattuk a korai rastafari mozgalom számos vonásában különbözött attól, amit ma mi Rastafarizmusként ismerünk. A korai csoportok virágzásának idején - 1940-es évek vége - velük párhuzamosan (sok esetben a részeként) a dreadlock idõszak is elkezdõdött. Néhány fiatal rastafari, akik sokszor magányosan tévelyegtek az utcán, voltak a dreadlock mozgalom megalapítói és elsõ jelentõs képviselõi. Taf "Testvér", Pete, Firsop "Testvér", Badaman és Watson (Wato) a dreadlock korai képviselõi, fiatalok akiket a vallás iránti elkötelezettség irányított. Az egyik legismertebb "tábor" Watson nevéhez kötõdik, s a központ nem máshol volt, mint Trench Town-ban. Ezen táborok (hiszen több is volt) adtak helyet a közös imádkozásoknak s vitáknak. Ezenkívül ezekben a táboroknak egyik jellemzõje volt a ganja fogyasztás. Mint már olvashattunk a korai rasta mozgalmak szabályozták a ganja fogyasztást (egyértelmûen azonban nem volt tiltott), ez egy jelentõs különbség lesz majd a korai rasta és a dreadlock rasta között. Azonban ez egy késõbbi történet. A korai dreadlock táboroknak is voltak egyes szabályai:

1. Addig nem lehetett elhagynia senkinek sem a tábort, míg a ganját el nem fogyasztották.
2. A pipát, csészét (késõbb jointot) mindig balról jobbra kellett körbe adni.
3. Fel kellett emelni (mintegy tisztelegve) a pipát/csészét mielõtt valaki beleslukkolt/kortyolt.
4. A pipát csak akkor lehetett kiüríteni, ha már az összes kender elégett s nem elõbb.
5. Jó magatartás a táborban.

Ez az utolsó szabály a rendõrség miatt volt igazán fontos. A kezdeti táborok központjában a ganja fogyasztás állt, s bár számos ilyen tábor létezett, azonban csak Wato tábora alakult át egy szervezetté, amelyet õk Fiatal Fekete Hit-nek neveztek (Youth Black Faith). A szervezet 1949-ben alakult meg, s tagjaik között fõleg olyan fiatalok voltak, akik az 1930-as években élték serdülõkorukat, s ezekben az idõkben költöztek vidékrõl Kingstonba. A szervezet sok mindenben különbözött a korai mozgalmaktól, azonban a legfontosabb pont talán az volt (s ez lesz minden elindítója?), hogy demokratikus szervezetként épült fel. Míg a korai rasta szervezetek vezetõi nagyon fontosnak tartották a folklór hagyomány számos elemét beépíteni a mozgalomba, addig a F.F.H. számos elemét egyszerûen Istennek, idegennek s feleslegesnek nyilvánított. Többek között ilyen volt a számos gyertya használata, minden színû gyertyának más funkciója volt, s speciális erõket tulajdonítottak nekik, mint pl.: "A gyertya mely képessé tesz engem látni, de engem nem látnak". A fiatalok szerint a gyertyák égetése felesleges volt, mivel János apostol Krisztust nevezte meg, mint az "egyetlen arany fényt". Azonban Watoék érdekes módon a korai vezetõknek tisztelettel adóztak, mint a hit tanítóinak, csak szerintük a rastafari mozgalom megérett a reformálásra, s ezen reformáció egyik eleme a "mágikus elemek" elhagyása. Egy másik elem volt a szakáll hordásának nyilvános elismerése, s bár néhány rasta már a 30-as években is hordott szakállt, nem volt teljesen elfogadva, s a korai vezetõk rendszeresen simára borotválták arcukat. Ide kapcsolódik a dreadlock (a rasta haj) nyilvános és "intézményesített" viselése is, ugyanis ez sem volt elterjedt. Mind a haj s mind a szakáll el nem terjedésének oka az volt, hogy ebben az idõben ez "ápolatlanságról" árulkodott (mintha csak a ma európai nõket hallanám). A dreadlock "harcosok" - errõl egy kicsit késõbb lesz szó - voltak az elsõk, akik pont a közvélemény megbotránkoztatása miatt és természetesen a Sámson mondához igazodva az 1950-es évek körül elkezdik a dreadlock-ok használatát. Ekkor következik be egy szakadás a mozgalomban, méghozzá a dreadlock-ok és a "fésültek" házát/táborát lehet elkülöníteni, azonban ez utóbbi a 70-es évekre már nem jelentõs (azonban a rastafarizmus nemzetközivé válásával ez a probléma újra felvetõdik, s a Jamaika társadalmon kívül élõk - fõleg nem afro-származásúak - már sokszor definiálják magukat rasta-nak dreadlock nélkül).

Ahogy az F.F.H. szervezete növekedett a többi mozgalom szervezettsége is megszûnik, a posztok mint káplán, "víz-anya" stb. s egy egyszerûbb és demokratikusabb "igazgatás" veszi át helyét az új dreadlock mozgalmakban. Két jelentõs poszt keletkezik: az egyik az "ülnöké" (ez a szó szerinti fordítás; magyarban az elnököt használnánk, azonban szerintem ebben az esetben jobb az ülnök kifejezés), a másik pedig az írnok (szószerint: a tableman). Az ülnök feladata volt a találkozások levezetése, s a fõ szószólóként is tevékenykedett. Az írnok pedig az asztalnál helyezkedett el, s õ adta oda az elõre kiválasztott könyveket s idézeteket, melyekbõl felolvastak, ez azért fontos funkció, mivel a tagok nagy része nem tudott olvasni. Eleinte átvették a korai mozgalmak jegyzõkönyveit s taglétszám regisztrációt, azonban ezt késõbb eltörölték, mivel mindenkinek joga volt hallania az igét.

Azoknak, akik betölthettek ilyen fontos szerepeket, nagyon szigorúnak kellett lenni önmagukhoz s példamutatónak, s nem utolsósorban a "a bibliai törvények" minél szigorúbb betartójának. Ekkor érdemelhették ki a "Félelmetes" (Dreadful) vagy "Harcos" (Warrior) nevet. A szervezetnek egy héten csak egy istentisztelete volt, s ezt minden hét szerda éjjelén tartották. A tagok csak a "vallási elõírások" betartásával érdemelhették ki a "harcos" címet, s így nem is az ülnöki poszt vagy az írnoki poszt, hanem a vallásos meggyõzõdés vihette elõre õket. A "Dreadful" és "Harcos" "kitüntetõ" neveken kívül késõbb bibliai neveket is "adományoztak", úgymint "A Villámlás Fia", avagy Jézus, Áron stb... Mint már olvashattuk a F.F.H. szervezet találkozóin központi szerepet kapott a ganja fogyasztás; ami ellentétben állt egyes korai rasta mozgalmak hagyományaival. A 2. Világháború után a rendõrség különösen drasztikusan lépett fel a kenderszármazékok ellen, ami természetesen a birtoklást és fogyasztást meglehetõsen veszélyessé tette. Mivel közismert volt, hogy a rasták gyarmatosító ellenes magatartása, a kormánynak nem tartott sokáig rájönnie, hogy milyen jó okot ad a rasták ganja fogyasztása a bebörtönzésre, s így a mozgalom lejáratása már a kezdetekkor megkezdõdött. Ennek kiküszöbölését szolgálta Hinds szigorú szabálya. Az F.F.H. szervezete azonban ennél tovább ment, és intézményesítette a ganját a rastafari reformmozgalom részeként. Ennek a lépésnek nagyon egyszerû oka volt: A ganjában nincs semmi rossz, s ha a kormány "rátámad" az emberekre csak azért mert fogyasztják, akkor ezen támadásnak motivációja az emberek elnyomása iránt vágy. Ahogy egy tag beszámol errõl: "Nem tartottuk a ganját bûncselekménynek. Megmutattuk a rendõröknek, hogy inkább verjenek szét minket. Isten azt mondja: A gonosz dolgok ezen a földön a kézzel készített dolgok. Ezek hoztak romlást az emberi nemre, ezek pusztítják el az emberiséget. Szóval ez (mármint a ganja) Isten természetes ajándéka...". S hogy biztosra menjenek, hogy a tagok a ganját csak a vallási gyakorlatok alkalmából és meggyõzõdésük miatt fogyasszák, a szervezet azt tanácsolta a híveknek, hogy ne tartsák maguknál azt.

Fontos különbség a korai rastafarizmus és a dreadlock rastafarizmus között, hogy a dreadlock szervezetek sokkal demokratikusabb mûködést engedtek lehetõvé, s a vezetõk a szervezet álláspontjait, véleményét a hit/vallás doktrínáival sokkal hatásosabban védelmezték mint Hinds vagy Howell, akik sokszor csak misztikus teóriákkal álltak elõ.

Talán még ennél is nagyobb differencia a két idõszak (mozgalmi ágak) véleménye, hogy miként kell viszonyulni a társadalomhoz. Míg Hinds és Howell meggyõzõdéses konformista vagyis kerüli a társadalmi intézményekkel való ütközést addig a dreadlock szervezetek kifejezetten keresték a konfrontációt. Mi sem jellemzi jobban ezt mint, amikor is 1954-ben három tagját az F.F.H.-nak letartóztatták Trench Town-ban, megtagadták nevüknek közlését - pontosabban azt mondták, hogy Isten Népe a nevük - a tárgyalásra az egész szervezet elment. Ehhez az eseményhez kapcsolódik a "Back Them Up!" (Vissza Velük) kifejezés elterjedése a rastafari mozgalomban, amely tulajdonképpen ma már szószerint nem jelent semmit, csak egyszerûen a nem tetszés jele. Wato ekkor használta elõször "Fire! Burn!" (Tûz! Égj!) kifejezést, amelyet ma gyakran hallhatunk a fiatalok között (s a reggae elõadókról ne is beszéljünk), s a tûz ekkor vált a kihívás jelévé a rasta mozgalomban. Egyébként az ügy vége az lett, hogy 3 hónap után elengedték a "tetteseket". Az F.F.H. szervezetre (s késõbb a rastafarizmusra egészében) jellemzõ lesz a "spirituális" háború - nem kérnek engedélyt a felvonulásokra s Istent nevezik meg, mint engedélyezõt - de a legfontosabb kulturális "fegyver" a rituális tánc: a nyabinghi; melyrõl az elõzõekben már beszámoltam, s nem egy új jelenség a mozgalomban. Ellentétben azonban a korai rastafari hagyománnyal, a 60-as években ez a fajta tánc nem csak a fehér elnyomók ellen irányult, hanem a feketék ellen is. Egyébként a nyabinghi az F.F.H.-ba egy Badaman nevezetû vezette be, aki egy mentorától kapott könyvbõl tanulta. A nyabinghi tánc eredetileg egyfajta rontást hozó eseményként írhattuk le, azonban az 1960-as években a nyabinghi célpontja a politikai "ellenségek" lettek (általánosan: Babylon).

Jelentõs átalakulás figyelhetõ meg a nõk megítélésében a 40-es évek mozgalmaihoz képest (egyébként a késõbbiekben még változik ez a helyzet). A korai mozgalmak nem sokat törõdtek a nõ szerepével; Howell-nek magának 13 felesége volt, míg Hinds-nak két gyereke is született 1 hónap különbséggel. A dreadlock-ok elítélték az effajta viselkedést. A promiszkuitás elítélését, azonban nem a férfiak gyarlóságával magyarázták, hanem a nõk "gonosz" oldala volt a promiszkuitás oka. A dreadlock-ok elérendõnek tartják (ekkor még s késõbb is egy ellentmondásos viszonyról beszélhetünk a gyengébb nemmel) a cölibátust. Mindenesetre sokan akik hálnak feleségükkel (párjukkal), számukra számos szexuális tabu él (többek között ilyenek: orális szex, menzesz alatti szexuális kapcsolat, elõjáték, végjáték). Ezenkívül a nõk sosem fõzhetnek számukra s a rituális füvezéskor is külön kellett lenniük. A nõk elutasítása egyébként a menzesz alatt a legradikálisabb (ebben talán az élen a bobo dread-ek járnak, de errõl majd késõbb többet olvashatunk).

A legfontosabb s a mai napig tartó hatást talán a jamaikai nyelv fejlõdésére/alakulására kifejtett hatásban figyelhetjük meg. Az úgy nevezett "Dreadtalk" (rasta beszéd) kialakulása ugyanis ezen évek alatt kezdõdik. Hogy mirõl is van szó? Meglehetõsen nehéz magyarul felvázolni a helyzetet, mivel fordításban az egyes szavak nem fejezik ki ugyanazt, mint az angol (patois) megfelelõjük. Azonban valamilyen szinten magyarul is vannak hasonló szófordulatok, például rövidítések: tudom - tom stb... Mindenesetre most azoknak, akik valamennyire tudnak angolul (s tudom sokan vannak ilyenek) leírom egyes jelentéseket, amelyet a mai napig még sehol sem láttam magyarul elmagyarázva, pedig a reggae szövegeknél jól jöhet néhány ilyen információ.

Dreadtalk

Néhány Dreadtalk kifejezés (az elöl álló mindig a rasta kifejezés)

Seen = yes = igen
Overstand = understand = megért

Ezek voltak az elsõ szavak, amelyeket "kitaláltak". Azonban az effajta "nyelvújítás" tulajdonképpen nem is volt új, mivel a jamaikai angolt (patois) elõször is a rabszolgák használták, hogy a fehér elnyomók ne értsék meg amit beszélnek. Tulajdonképpen egyfajta nosztalgia s nacionalizmus miatt nyúltak vissza ehhez a hagyományhoz a rasták. A legfontosabb, s ez valóban új volt, az "I" bevezetése. Az "I" angolul én-t jelent (a magyarban "áj"- ként ejtjük). A rastafariknak azonban szintén egyet jelent a római I. -el, mely "Selassie" nevét követi. "I" helyettesítheti az egyes szám elsõ személy bármely alakját (pl: enyém, engem, nekem stb). Mivel mindenki egy "I" (én), a rasták nem használják a mi kifejezést, hanem "I and I" (én és én szószerint de itt = én és te). A dreadtalk legfontosabb kifejezése az "I" s számos szóban használják:

Idrin = Brethren/Bredrin = testvérek
Iternal = eternal = örök
Iowa = hour = óra
Imes = times = idõk
Ireator = Creator = Teremtõ
I-ses = praises = imák
Irie = számos jelentéssel bírhat, jelentheti, hogy betépett (jól érzem magam), de egyszerûen jó, OK, vagy igent is jelenthet.

Ha mindenki "I" (vagyis én - egy-én), akkor nincs hely a második személynek sem. Tehát ha valaki azt mondja, hogy "I see I with I gal", az a következõket jelentheti:

1. Lát(talak) a barátnõmmel.
2. Láttalak a barátnõddel.
3. Te láttál a barátnõmmel.
4. Láttál engem a barátnõddel.

Az, hogy mikor mit jelent igazán, csak a szövegkörnyezet döntheti el, de gondoljuk meg, azért nem mindegy... A következõkben további patois kifejezéseket lehet olvasni a teljesség igénye nélkül...

Downpression = oppression = elnyomás
Menlai, Menlow = Manley (jamaikai miniszterelnök volt, gúnyosan használva)
a = is, are, am, be stb. = létige összes elképzelhetõ alakja
an' = and = és
anyting = anything = valami
'ave = have = birtokolni valamit
bokkle = bottle = üveg
bredda = brother = testvér
cyaan = can = tud, képes valamire
dat = that = az
dawg = dog = kutya
de = the = az, a (határozott névelõ)
desso/deh/dideh = there = ott
dem = them = õk, õket
dis = this = ez
djink = drink = ital
dung = down = le
ebryting = everything = minden
fe/fi = for, to = elöljárószó
fraid = afraid = félelem
gi = give = adni
gwan = go on, went = gyerünk tovább, ment
i' = it = az (dolog)
I-sah = alright sir = minden rendben uram, oké
inna = in the = benne valamiben
Jamdung = Jamaica = Jamaika negatív értelemben
Jah-make-ya = Jamaica = Jamaika pozitiv értelemben
jus' = just = még
lef' = left, leave = hagyni, hagyta stb.
lick = hit, beat = ütni
likkle = little = kicsi
madda = mother = anya
mawnin = morning = reggel
mek = make = csinálni
notting = nothing = semmi
nuh = not = nem, nincs
odder = other = másik
ongly = only = csak
outta = out of = valamin kívül
pon = at, upon, on = elöljárószó, valamin rajta, valaminél stb.
sah = sir = uram
seh = say, that = azt mondja, hogy...
sen' = send = küld
smaddy = somebody = valaki
tan deh = stand there = ott áll/rajta van
tek = take = venni (nem vásárolni értelemben)
ting = thing = dolog
wey = which, what, where = kérdõszó pótló úm.: melyik, mi, hol stb.
wid = with = -val, -vel
yah = here = itt

Agony = a szexuális együttlét, vagy pedig egy az aktust imitáló táncstílus megnevezése (csípõ rázás!)
Almshouse = Bármi ami negatív
Babylon = általánosan: az elnyomó nyugati társadalom sokszor a rendõrséget, rendõrt értik alatta
Baby mother = tinédzser anya
Baggy = harisnya, ha "guns in her baggy": figyelmeztetés, hogy a lány nagy valószínûséggel vmi nemi úton terjedõ betegséget hordoz
Bakra = fehér ember
Baldhead = a nem rasta ember
Balm = egyfajta népi gyógymód, jamaikai füvet (kannabiszt) is használnak
Bandulu = svindli
Bangarang = zaj, fújolás
Bashment = a soundsystem session, vagy hogy nõ jár az utcán
Batty boy = homoszexuális
Beanie/beenie = kicsi, kis
Big people music = az 50-es évek zenéje, fõleg a soul, amelyet Angliában adnak ki, majd Jamaikában nagy számban vásárolják idõsebb lakosok
Big up = üdv, tisztelet
Bobo Dread = Prince Emanuel Edwards féle rastafari követõ, gyakran turbánt viselnek
Bongo = kis dob, amelyen ujjakkal lehet játszani, de szintén használatos az afrikai származású emberekre
Boops = strici (pontosabban: az olyan, aki több nõvel mutatkozik egyszerre)
Boopsie = kurva (pontosabban: a nõk, akik a boops-szal mutatkoznak)
Bow = orális szex
Brawta = egy kicsit több, egy kis extra
Browning = félvér nõk megnevezése (csokibarna)
Cabbin stabbin = nemi aktus
Carry go bring come = pletykát terjeszteni
Chronic = fû
Combination = singjay és DJ páros stílus
Copasetic = minden rendben
Cuss-cuss = bizonyíték
Dancehall = (1) ahol a zenét játsszák (tánctér), azonban Jamaikában ez nem igazán disco, hanem inkább egy nyitott hely, ahol a sound system-ek nyomják a muzsikát (2) tulajdonképpen minden jamaikai zene valahol dancehall-nak számít, de inkább használatos az 1970-es években elkezdõdött zenei forradalomra a reggae-n belül. Az érdekesség, hogy már elõre felvett dallamra nyomják a DJ-k s az énekesek is, a korai ragga és dancehall között nincs számottevõ különbség.
Dibby dibby = gyenge, gyakran használják az ellenfél sound megnevezésére
Diss = nem mutat tiszteletet
Don = a keresztapákat illetik ezzel a szóval, a filmbõl kölcsönözve a megnevezést
Do-over = egy új szövegében változtatott régi - vagy külföldi - felvétel
Dread = rövidített formája a "natty dread"-nek, melynek jelentése: rasta dreadlock-kal, azonban ilyen formában használják komoly dolgokra, pl: dread time - komoly idõk
Dub = egy felvétel remix változata, általában csak a vokállal, vagy csak a zene. "Dub a reggae karaoke" - Bunny Lee. 1973 óta minden híres számnak kiadták a dub verzióját a 7" és 12" lemezek B oldalán.
Dubplate = speciális zenei, vokális felvételek, amelyek csak limitált példányban férhetõek hozzá (fõleg sound systemek-nek készülnek speciálisan)
Dunny = pénz
Duppy = szellem
Flex = viselkedni
Ganga Lee = gengszter
Ginnal = az olyan ember akiben nem lehet megbízni, vamzer
Gorgon = olyasvalakinek a megnevezése, akitõl félni kell (vagy legalábbis tisztelni)
Grounation = rasták összejövetele, ahol többek között felolvasnak a Bibliából, dobolnak, énekelnek
Heartical = vki, aki rendelkezik a szükséges képességekkel a munka elvégzésére
Herb = kannabisz levél
Higgler = utcai árus
Hits from the bong = a vízipipából (pipából) slukkolni
Irie = finom, jó, gyakran használatos üdvözlésként
Ital = természetes, a rasták által kedvelt organikus (bio) ételek megnevezése
Joe Grind = olyan férfi, aki akkor látogatja szexuális együttlét céljából a nõt, mikor annak férje vagy barátja nincs otthon
Kiss me neck = kifejezés, jelentése: Megleptél
Labba labba = beszéd, szöveg, gyakran a hadova értelemben
Lick shot = tüzelni fegyverrel, de szintén jelenti a rágyújtást is pl: egy jointra
Mampy = kövér nõ
Massive = nagy, jelentõs, ha sound system-nél használják, akkor a követõkre értik
Natty = ld. Dread

Tényleg a F.F.H. volt az, amely teljesen megreformálta a mozgalmat?

Most láthattuk, hogy milyen változások mentek végbe a mozgalomban, s tulajdonképpen a fõ értékek közül sok minden (a lényeg Jah) megmaradt, de egyre inkább elmarad a folklór és a Zion Afrikai Keresztény Egyházakra jellemzõ misztikumhoz való kötõdés. Természetesen több mozgalom is létezett s az F.F.H. az egyik volt csak a legfontosabb közül. Számos más kutató (többek között John Homiak) állítja, hogy a dreadlock mozgalom nem az F.F.H.-val indult, hanem a Higes Knots nevû szervezettel, s õk voltak azok is, akik az "ital"-életmódot és a dreadtalk-ot bevezették. Valószínû, hogy az egész folyamat a különbözõ rasta csoportok között párhuzamosan folyt, mintegy "dub" verzióként, amely adott volt, s mindenki elkészítette a saját "remixét". Akárhogy is, az 1960-as évekre a rasta mozgalom egy jellegzetes arcot öltött, mely már sokban különbözött az 1930-as idõszak mozgalmaitól. 1962-ben Jamaika elnyeri függetlenségét, s erre az idõszakra tehetõ az F.F.H. szervezetének felbomlása is. Ez egyrészt köszönhetõ, hogy számos vezetõjüket bebörtönzik (fõleg a ganja miatt), a másik pedig, hogy elkezdõdik a demográfiai változás Jamaikában. Számos tag más városrészbe költözik stb.

(írta: Sebõ)