A RASTAFARIANIZMUS

Ahhoz, hogy megértsd a reggae elõadók dalszövegeit, feltétlenül szükséges a rastafarianizmus alapjainak ismerete. Ezért ezen az oldalon megismerheted a legalapvetõbb - és mivel ez az oldal nem elegendõ egy mélyreható tanulmány elkészítésére, tényleg csak a legalapvetõbb - tényeket, tanokat, történeteket. Remélem, azért így is segíteni fog abban, hogy megértsd ennek a különleges kultúrának az alapmotívumait, és ezáltal egy nagyon érdekes, a miénktõl teljesen eltérõ világba kaphass betekintést.

A rastafarianizmus kialakulásának egyik kulcsfigurája: Marcus Mosiah Garvey

1887. augusztus 17-én született egy St. Ann's Bay nevû kis falucskában Jamaica St. Ann megyéjében. Itt nõtt fel egy 11 gyerekes családban, egy szegény, de szakmáját értõ nyomdász fiaként, majd 20 évesen Kingstonba költözött, ahol a családi hagyományt folytatva, nyomdászként dolgozott. Már ekkor megmutatkozott erõs igazságérzete és szociális érzékenysége: részt vett egy nagyobb nyomdász-sztrájk szervezésében. Ezt követõen elhagyta Jamaicát, s eljutott Panamába, ahol egy rövid életû újságot is alapított, "La Prensa" címmel. Ennek a lapnak a hasábjain tiltakozott a brit konzulnál a feketék rossz munkalehetõségei miatt. Pár hónappal késõbb továbbállt, Ecuador, Nicaragua, Honduras, Columbia, Venezuela a következõ állomások, ahol dohányföldeken, ültetvényeken végzett kétkezi munkát, s így szerzett tapasztalatokat arról, hogy milyen is a munkások helyzete a fehérek uralta nyugati mintájú államokban. 1912 már Londonban találta, ahol számos könyvet olvasott a feketék õsi történeteirõl és Etiópiáról. Különösen Casely Hayford: Ethiopia Unbound (Etiópia Határtalan) címû könyve tett rá nagy hatást, melynek egyik sora késõbb a rastafarianizmus mottójává vált, "One God! One Aim! One Destiny!" (Egy Isten! Egy Cél! Egy Sors!). 1916-ban már az USA-ban élt a feketék akkori szellemi központjában, a Harlemben, ahol megjelentette új lapját "The Negro World" címmel. Még ebben az évben nagyhatású beszédet mondott a Madison Square Gardenben, melynek jelmondata: "Ethiopia, Land of Our Fathers!" (Etiópia, Atyáink Földje). Minden lehetõséget megragadott, hogy kivívja a világ tiszteletét a fekete emberek iránt, ezért írt levelet az Elsõ Világháborút követõen, a Nemzetek Szövetségének Genfben megrendezett Konferenciájához, azzal a kéréssel, hogy bizonyos német területeket adjanak oda a háborúban résztvett amerikai feketéknek, elismerésül a háború megnyerésében játszott szerepükért. Ez természetesen utópisztikus kérés volt, de hûen tükrözi elszántságát. Az 1920-as években az USA-ban több szervezetet is alapított, melyek mind a feketék jogaiért emeltek szót, de a kezdeti sikerek után 1923-ban adóproblémák miatt Atlantában bebörtönözték. 1927-ben szabadult, és mivel deportálták az USA-ból, visszatért szülõhazájába, ahol tovább folytatta harcát. Meghirdette a "Back to Africa" (Vissza Afrikába) mozgalmat, melynek célja egyesíteni és visszajuttatni a feketéket õshazájukba: Afrikába. Ezzel elindított egy erõs mozgalmat, mely mint a jamaicai feketék "õsi-új világát" jelöli meg Etiópiát, és az etiópiai és jamaicai feketéket, mint Izrael népének leszármazottait emlegeti. Talán a legjelentõsebb, de mindenképpen leghíresebb tettét vitte véghez, mikor az 1920-as évek végén a következõ prófétikus kijelentést tette: "Look to Africa, where a black King shall be crowned" ("Figyeljetek Afrikára, ahol egy fekete királyt fognak megkoronázni..."). 1930-ban valóra vált a jóslat, de ez már egy sokkal hosszabb történet kezdete. A Marcus Garvey által indított mozgalom jelentette a rastafarianizmus egyik fõ forrását, amiért a mai napig is nagy tisztelet övezi személyét. Olyannyira, hogy egyes rasta csoportok Keresztelõ Szent János reinkarnációjának tartják, de a jamaicai állam is elismeréssel adózott azzal, hogy a jamaicai fél dolláros érmén az õ arcképe látható.

A rastafarianizmus elismeréséért folytatott küzdelem fõ állomásai

1934-ben az egyik híres rasta prédikátort Leonard P. Howellt bûnösnek találták idegen tanok hirdetésében és Selassiet ábrázoló képek árusításában, amiket úgy adott el az egyszerû rastahívõknek, mint útleveleket, melyekkel Etiópiába lehet visszatérni. Mindezekért 2 év börtönre ítélték.
1937-ben Haile Selassie támogatásával az "Ethiopian World Federation" nevû szervezet New York-ban irodát nyitott, hogy támogassa a feketék egyesítését és szolidaritását az egész világon és segítse visszatérésüket Etiópiába.
1938-ban ez a mozgalom elérte Jamaicát is.
1940-ben Leonard P. Howell vásárolt egy öreg birtokot Spanish Town külterületén és a hozzá csatlakozott több száz rastahívõvel közösen, mint egy nagy család éltek együtt. Ezt a kis települést Pinnacle-nak nevezték el, de alig telt el egy év és a rendõrség felforgatta a birtokot, és néhány társával együtt Howellt is letartóztatta, akit újabb két év börtönre ítéltek. Szabadulása után visszatért Pinnacle-ra, ahol nagyon visszavonultan élt, alig hallatva magáról.
1954-ben Pinnacle újból a rendõrségi razziák célpontjává vált és egyre inkább a pusztulás jelei mutatkoztak rajta, ezért az ott élõ rastahívõk közül sokan inkább beköltöztek a közeli városba. Ennek a menekülésnek pozitív hatása is volt, mert segített megszüntetni az elszigetelõdést és a szétszóródó hívek segítségével az új hívek száma is sokkal gyorsabban nõtt.
1955, az "Ethiopian World Federation" szervezetbe új életet lehelt az USA néhány kormánytisztviselõjének látogatása és azt követõ támogatása. Ennek konkrét eredménye egy 500 holdas terület Etiópiában, melyet Haile Selassie ajánlott fel a világ bármely részébõl az "õshazába" visszatérni szándékozó feketéknek.
1958-ban Prince Edward Emmanuel nevû rastavezetõ egy 21 napos összejövetelt szervezett egy Back o'Wall nevû, Kingstonhoz közeli településen, ahol nagy létszámú rastakolóniák éltek. Ennek megfelelõen akkori viszonylatban nagyon sok - 3000 - rastahívõ jött össze. Ez az összejövetel mérföldkõ volt a rastahívók és a hatóságok kapcsolatának javulásában.
1959-ben többezer rastahívõ esett abba a tévhitbe, hogy az általuk Claudius Henry rastaprédikátortól vásárolt kártyákkal felszállhatnak egy október 5-én Afrikába induló hajóra. Azonban hiába gyülekeztek a templomnál a várvavárt hajó nem érkezett meg.
1960-ban Claudius Henryt hazaárulás vádja alá helyezték, mivel a templomában kézifegyvereket találtak, ezért õt és néhány társát súlyos börtönbüntetésre ítélték. Egy évvel az ítélet megszületését követõen Henry fia néhány amerikai feketével New Yorkból Jamicába érkezett, és felállított egy gerillabázist a börtönhöz közeli hegyekben, hogy így kényszerítse a hatóságokat Henry szabadon bocsátására. Valamennyiüket elfogták vagy megölték. Ez a véres incidens elgondolkoztatta a rastavezetõket, hiszen nagyon sokat ártott Henryék erõszakossága a rastamozgalom jóhírének. Elhatározták, hogy intenzív "képzésben" részesítik a híveket, azért, hogy megértessék velük: a rastafarianizmus egy békés jellegû mozgalom, mely nem tûr meg semmiféle erõszakot, függetlenül Henry és fia esetétõl. Döntést hoztak arról is, hogy a nyilvánosság elõtt is meg kell erõsíteni ezt a békés jelleget, ezért számos riportot, illetve cikket jelentettek meg a helyi lapokban a mozgalomról, és arról, hogy hogyan segíthetik a más vallásúak, a békés rastahívõket.
1961-ben egy nyolc tagú csoport - benne három rastavezetõ - ellátogatott Etiópiába és még négy másik afrikai országba, hogy tanulmányozzák az Afrikába való kitelepülés lehetõségeit.
1966. április 21-én I. Haile Selassie a kormány vendégeként Jamaicába látogatott. A repülõtéren soha nem látott tömeg - köztük többezer rasta - üdvözölte a Császárt.
1966. júliusában a Back o'Wall-i, rastahívõk lakta nyomornegyedet egyik napról a másikra lerombolták, hogy új házakat építhessenek a helyére. Ez az intézkedés még jobban szétszórta a rastahívõket.
1969-ben az "Etiópiai Ortodox Egyház" missziót hozott létre Kingstonban, ahova nagy számban sereglettek a rastahívõk.

A rastafarianizmus gyökerei

Kezdjük néhány történelmi ténnyel, melyeket mindenképpen ismerni kell ahhoz, hogy megértsük a rastafarianizmus kialakulásának okait. Jamaica, ez a gyönyörû karibi sziget az európaiak megjelenése elõtt az arawak indiánok õshazája volt. Mára már csak a sziget neve maradt meg az õslakosokból, mivel az utolsó szálig kiirtották õket a gyarmatosítók. 1494-ben Kolumbusz Kristóf felfedezte, és ezzel 150 évre spanyol gyarmattá tette Jamaicát. 1655-ben a britek átvették a hatalmat, és folytatták - amit a spanyolok 1518-ban kezdtek meg - a fekete rabszolgák behurcolását Afrikából, fõleg az úgynevezett Gold Coast-ról, a mai Ghana területérõl. Ennek a következménye, hogy a XX. század elejére a sziget lakosságának mintegy 80%-a a behurcolt fekete rabszolgák leszármazottja. Ez a tény, ami nagyon fontos a rastafariánizmus kialakulásában, hiszen ezek az emberek mindig is rabszolgák vagy elnyomottak voltak. Ennek a gyökértelenség érzésének a megszüntetésére születtek meg a rastafarianizmus alaptételei, melyek a valódi gyökereik, õseik megtalálására irányultak. Tehát a rastafarianizmus nem más, mint kísérlet arra, hogy egy gyökértelen nép megtalálja saját õseit, isteneit, valós eredetét a történelmi, bibliai idõkben. Erre a lehetõséget éppen azok a fehér gyarmatosítók adták meg, akik - hogy megtérítsék õket - a kezükbe adták a Szent Bibliát, és ezzel egy teljesen új, szabad világot nyitottak meg az egykori rabszolgák leszármazottai elõtt. A rastafarianizmus leglényegesebb írásos forrásának a "Holy Piby"-t tartják, ami nem más, mint a "Fekete Emberek Bibliája". Ezt az írást 1913 és 1917 között állította össze Robert Athlyi Rogers. A megjelenés évekig váratott magára, mivel a nyomtatást több országban és titkosan végezték. Végül 1924-ben megjelentek az elsõ példányok, melyekbõl még - kalandos úton - Dél-Afrikába is eljuttattak egyet a gyémántbányában dolgozó munkások missziójának templomába. A "Holy Piby" 1925-ben jutott el Jamaicába Charles F. Goodridge barbadosi miniszter és egy asszony, Grace Jenkies Garrison segítségével. Miután találkoztak jamaicai keresztény egyházi vezetõkkel, és bemutatták nekik a "Holy Piby"-t, azonnal menekülniük kellett. Az egyházi vezetõk a "Holy Piby" elolvasása után rögtön megérezték és megértették, hogy milyen nagy veszélyt jelentenek a benne leírtak az eddig megszerzett hatalmukra. Mivel Goodridge és társnõje ragaszkodtak a "Holy Piby"-hez bemenekültek a Kelet-Jamaica-i St. Thomas bozótos hegyei közé, így ez lett a hely ahol "elvetették a rastafarianizmus magvait". A korai rastavezetõk, mint például Leonard P. Howell erõsen vonzódtak ehhez a tiltott bibliához, mivel ez állt szerintük a legközelebb ahhoz az õsi bibliához, melyet sémi nyelven írtak (sémi: Kis-Ázsia és Északkelet-Afrika egyik nagy nyelv- és népcsoportja, ide tartozik többek között az Akkád, a Föníciai, az Arameus, a Héber és az Arab. A sémi név Noé egyik fiának, Sémnek a nevébõl ered). Goodridge és Garrison azon a véleményen voltak, hogy az elsõ pápák és az akkori egyházi tudósok eltorzították a sémi nyelvû biblia fordítását, és beszerkesztettek olyan részeket, melyekkel Istent és a Prófétákat fehérre "változtatták", pedig eredetileg fekete bõrûek voltak. Ezért az igazságot a "Piby"-ben írták le, ráadásul fejezetei között volt egy, mely "A Fekete Ember Életének Térképe" címet viselte és a fekete emberek nehéz, de végül is dicsõséges sorsát mesélte el a Teremtéstõl a Végsõ Csatáig. A korai rasta dalok és énekek szövegei - ezek közé tartozik a Bob Marley által a 70-es évek közepén rögzített "Rasta Man Chant" - majdnem mind a "Holy Piby"-bõl származnak. Azok között, akik elolvasták és egyetértettek a "Piby"-ben leírtakkal, volt Fitz Balintine Pettersburgh, aki 1926-ban újabb iratot mutatott be, melynek a hangzatos neve: "Fekete Felsõbbség Királyi Pergament Tekercse". Ez az irat újabb részletekkel erõsítette a "Holy Piby" által képviselt eszmerendszert. A "teológiai puzzle" utolsó darabja az úgynevezett "Rasta Biblia", mely nem volt más, mint a "Királyi Pergament Tekercsek", Leonard P. Howell által plagizált változata, melyrõl azt állította, hogy az egy õsi kötet, amit Afrikában a "Gold Coast"-on, Accra városában találtak, és õ csak kiadta 1935-ben. Mindezek ellenére nagyon fontos ez a kiadás, hiszen sok jamaicaihoz csak így juthatott el ez az írás.

A rastafarianizmus alaptételei

1. RASTAFARI 225. leszármazottja Salamon Királynak és Makedának Sába Királynõjének, tehát vérvonala Dávid Királyig nyúlik vissza
2. RASTAFARI Isten, a visszatért Messiás
3. Egyház? Nem!
4. Természetesség

A rastafarianizmus kulcsfigurája és névadója I. Haile Selassie, a Négus, aki 1930-1974 között, mint Etiópia Császára uralkodott. Az eredeti neve Ras Tafari Makonnen volt, melybõl a Ras jelentése herceg, illetve sémi nyelven a Ras Tafari jelentése: a teremtés feje. Tehát innen ered a Rastafari név és a hívõk megnevezése: a rasta.

Rastafari származása

Rastafari családfáját - Salamonon keresztül - egészen Dávidig vezetik vissza a következõ történet alapján: Salamon - aki Dávid Király fia - királysága kezdetétõl nagy bölcs hírében állt. Salamon bölcsességérõl hallván, Makeda Sába Királynõje úgy döntött, hogy ellátogat Salamon palotájába, hogy próbára tegye tudását. Miután kölcsönösen elhalmozták egymást ajándékokkal, Makeda ravasz kérdéseket tett fel, de mindegyikre hibátlan választ kapott. A látogatás utolsó estéjén Salamon nagy lakomát rendezett Sába Királynõjének tiszteletére, azzal a hátsó szándékkal, hogy a szép Makedát ágyába bújtassa. (Salamon Király híresen nagy "nõfaló" volt, hiszen 700 udvarhölgye mellett 300 ágyast is tartott.) Makeda viszont nem volt könnyen kapható, így Salamon hosszas rábeszéléssel is csak egy egyezség megkötésére bírta rá. Ez a következõ volt: ha Sába Királynõje az este hátralévõ részében valamit is elvesz abból, ami Salamoné, akkor vele tölti az éjszakát. Mivel Makeda bõségesen fogyasztott a fenséges vacsorából, iszonyú szomjúság kezdte gyötörni, így, mikor azt hitte, hogy Salamon elszunyókált, ivott a szobán átfolyó ivóvíz-vezeték frissítõ vizébõl. Mindezt az alvást színlelõ Salamon jól látta és miután tetten érte a "szószegõ" királynõt, behajtotta a megnyert fogadás jutalmát. Mielõtt másnap reggel útjára bocsátotta volna Makedát, egy oroszlán alakjával díszített pecsétgyûrût adott neki, és a következõket mondta: "Mikor elsõ szülött fiad tizenéves korba lép, add oda neki ezt a gyûrût, és küldd el az udvaromba, hogy én taníthassam". A hazafelé vezetõ hosszú úton Sába Királynõje egy fiúnak adott életet, akit Ebna Hakim-nak nevezett el. (A név jelentése: bölcs ember fia.) Mikor Ebna elmúlt tíz éves, Makeda odaadta neki Salamon gyûrûjét, és a fiút akarata ellenére elküldte apjához. Salamon, miután meglátta a gyûrût, nagy szeretettel fogadta, és rögtön hozzálátott tanításához. Ebna nagyon tehetséges tanítványnak bizonyult, olyannyira, hogy apja szerette volna, ha õ követi trónján, de Ebna vissza akart térni szülõföldjére. Apja minden igyekezete ellenére így is tett. Makeda Királynõt Ebna Hakim követte a trónon, Elsõ Menelik Király néven. Ezzel megteremtette a Menelik dinasztiát, melynek egyenesági leszármazottja Sahle Selassie Király, aki nagyapja Haile Selassie-nak. "A császári rangot örökre birtokolja I. Haile Selassie és késõbb utódai is, akik leszármazottai Sahle Selassie Királynak, aki megszakítás nélküli vérvonallal kapcsolódik I. Menelik dinasztiájához, aki fia Sába és Etiópia Királynõjének, Makedának és Salamonnak, Jeruzsálem Királyának." Nagyon fontos a "megszakítás nélküli vérvonal", ami annyit jelent, hogy Haile Selassie a 225. uralkodó abban a sorban, melynek kezdete Salamon Király. Így tehát teljesen konkrét, õsrégi, ráadásul a fehér emberek Szent Bibliájában is nyomon követhetõ gyökereket találtak. Ez a közvetlen kapcsolódás Salamonhoz és rajta keresztül Dávidhoz, az alapja annak a teóriának, mely szerint a rastahívõk közvetlenül Izrael népétõl származtatják önmagukat:"Black House of Israel", "Black Crew of Israel", "Black Israelites". Ezek a kifejezések mind arra utalnak, hogy a rastahívõk önmagukat Izrael népének 13., "elveszett", fekete törzsének tartják. Az Énekek Éneke I. bekezdése: "BARNA A BÕRÖM, de azért szép vagyok Jeruzsálem lányai, mint Kedár sátrai, Zalma takarói. Ne nézzetek le, amiért barna vagyok, hiszen a nap barnított le." Ez a pár sor már elegendõ volt a rastahívõknek ahhoz, hogy egyértelmûen bizonyítottnak tartsák azt az állítást, miszerint Jézus, a Próféták és más neves bibliai személyek is mind feketék voltak, csak a fehér emberek európai bibliafordítása és értelmezése során "változtak" fehérekké. Ezért aztán egyes rastaprédikátorok által kiadott könyvekben szereplõ képeken Jézust dread lock hajjal, nyíratlan szakállal és barna bõrrel ábrázolták.

Rastafari Isten, a visszatért Messiás

A rastafarianizmus talán legmeglepõbb állítása, hogy Haile Selassie az ember, Isten, a visszatért Messiás. Viszont, ha megértjük a rastafarianizmus "Istenképét", az ember, Isten és a természet viszonyáról alkotott nézeteit, semmi meglepõt nem találunk ebben a kijelentésben. A rastafarianizmus tanítása szerint Isten nem egy lélek, egy szellem a mennyben, mint ahogy a katolikus papok tanítják, hanem létezõ ember a földön hús-vér rastaman valóság. Ugyanakkor - tanítja a rastafarianizmus - Isten benne van mindenben amit teremtett, az állatokban, növényekben, tárgyakban, minden emberben, hiszen nem létezhet a szellemi dimenzió az anyagi valóság nélkül, test nélkül nincs lélek, lélek nélkül nincs test. A rastahívók egyik csoportja következõképpen magyarázta, hogy egy élõ ember, Selassie, miként lehet Isten: "Haile Selassie hisz Istenben. Hiszi, hogy Isten a szívében él. Mikor mi azt mondjuk, hogy Õ Császári Felsége Isten, ez alatt azt értjük, hogy Õ a feje Isten testének. Az egyház az Isten teste, tehát Haile Selassie az egyháznak a feje, és mivel minden testhez tartozik egy fej, mindenki beláthatja, hogy õ valóban az "Istenember". (Hát elég érdekes gondolatmenet!?) Egy másik hívõ a következõképpen érvel: "Isten szelleme benne él mindenben, ami csak létezik. Benne él kivétel nélkül minden ember szívében, még a gonoszokéban is." Egy másik vélemény: "Csak kompromisszumok árán láthatnánk meg Istent Róma szemüvegén keresztül, mint ahogy szintén nem láthatjuk meg Istent az ázsiai vallások nézetei alapján. Nekünk a fekete emberek szemén keresztül kell nézni Istent, ezért látjuk Istent egy ma élõ fekete embernek, aki eljött, hogy felszabadítson minket az elnyomás alól, és kiszabadítsa a rabságban élõket. Nem láthatod meg Istent, ha csak nem nézel körül, hogy meglásd a Fekete Istent. A zsinagógák papjai és Róma pápái azt állítják, hogy Isten egy lélek a mennyben. Valójában Haile Selassie minden ember Teremtõje, s ugyanakkor minden emberben ott van Õ, a Teremtõ." Voltak azonban olyan fiatal feketék Jamaicában, akik bár elismerték Selassie felsõbbrendûségét, de nem tartották Istennek! Ilyen például Frederick "Toots" Hibbert, ismert reggae sztár, aki így nyilatkozott: "Rastafari egy "Mindenható", és mindenki hajlik affelé, hogy a "Mindenható" Isten. Selassie a Teremtés Királya, de nem Isten. A legtöbben azt hiszik, Õ az Isten, pedig Õ nem az, Õ a mi királyunk!" Kivételes eset, hogy egy jamaicai fekete reggae zenész így nyilatkozzon, hiszen Selassiet a visszatért Messiásõsként emlegetik: "Selassie Dávid Király sarja, vérrokona Jézusnak, sõt ugyanaz az ember, akit megfeszítettek." Tehát Selassiet a visszatért Messiást, Jézus reinkarnációjának tartják, úgy, hogy Jézus eredeti személyisége tovább él Selassieban. A rastahívõk tömör véleménye errõl: "Jézus VOLT. Rastafari VAN!". A rastahívõk tényként kezelik, hogy a Messiás visszatért, annak ellenére, hogy - mint a Jelenések Könyvében írva vagyon - ennek határozott jeleinek kellene lenni, és be kellene, hogy köszöntsön az Ítélet Napja. Arra a kérdésre, hogy miért nincs így, a válaszuk egyszerû: "A Messiás ugyan visszatért, de elvonult szent helyére, Sion Hegyére, ahol már eltöltött néhány évszázadot Jézus és Selassie eljövetele között." Ez a válasz arra a kérdésre is, hogy meghalt-e Haile Selassie. "Selassie nem halhatott meg, hiszen Õ Isten, a visszatért Messiás, csupán visszavonult Sion Szent Hegyére, hogy majd az Ítélet Napján oroszlán képében jelenjen meg." Ezért ruházzák fel Selassiet azokkal a címekkel, amelyek a visszatért Messiást illetik: "KING OF KINGS, LORD OF LORDS, CONQUERING LION OF THE TRIBE OF JUDAH" ("Királyoknak Királya, Uraknak Ura, Júda Törzsének Hódító Oroszlánja"). (Egyéb címei, melyek elsorolására a hívõk mindig hajlandók: The Most High, Eternal High, Triumphant High, High Selassie I, Jehova, Jah High, First Ancient King of Creation, King Alpha, Queen Omega, The Beginning Without End, First Without Last, Light of The Most High, Light of This World, I-n-I Divine Majesty, Negus Negesti=King of Kings, Girmawi-Ya-Girmawi=Lord of Lords, H.I.M.=His Imperial Majesty, The Prince of Peace.). A rastahívõk, tehát teljesen elutasítják azt az õsi, európai koncepciót, miszerint Isten egy lélek vagy szellem valahol fent az égben, a mennyekben. Szerintük Isten az emberekkel van, az emberekért, az emberekben.

Egyház?

Az egyik rasta vezetõ mondta, mikor megkérdezték, hogy vallás-e a rastafarianizmus: "Nem, mivel semmi köze nincs az üzlethez...!". A rastafarianizmusnak, mint vallásnak, nincsen kiépített, hierarchikus rendszerre épülõ egyháza, (mint például a Katolikus Egyház) hiszen nincs is rá szükség, mivel nincsenek szertartások, templomok, sem felszentelt papok. Annak ellenére, hogy a rastafarianizmust, mint vallást emlegetjük - mint talán már a korábbiakban kiderült - nem egy "átlagos" vallás. A rastahívõknek nincs szükségük papokra, hogy közvetítsenek köztük és Isten között, mivel mindenki maga tartja a kapcsolatot az Úrral, a mindennapi meditációk útján, ugyanakkor az Úrnak sincs szüksége földi helytartóra, hiszen jelen van mindenütt és mindenben a Földön. Ezért a rastafarianizmus egy nagyon személyes vallás és mindenki a sajátjának érezheti egy kicsit, hiszen a hívõk mindegyike kialakíthatja a saját véleményét, elképzelését, amit megbeszélhet, megvitathat másokkal. Ahogy egy rasta mondta: "A rastafarianizmus egyháza a hívõk feje, gondolatai, hite". A rastafarianizmus egyik nagyon pozitív vonása, hogy semmilyen felsõbb hatalom nem gyakorol nyomást a hívõkre, illetve a leendõ hívõkre, nem irányítja a gondolataikat, tetteiket, így mindenki saját akaratából, saját meggyõzõdésébõl csatlakozhat. Soha nem ítélték el a más vallásúakat, már csak azért sem, hiszen meggyõzõdésük, hogy mélyen legbelül mindenki rastahívõ, csak legfeljebb még nem ébredt rá! Nagyon sok rasta korábban protestáns vagy katolikus vallású volt, csak késõbb vált rastahívõvé. (pl. Bob Marley és anyja Cedella Marley is.). A központi irányítás hiányának következménye, hogy mindenki egy kicsit másképp magyarázza a tanokat és így ugyan annak a ténynek más és más értelmezése születhet. Ebbõl ered a rastafarianizmus sokszínûsége!

Természetesség

A rastafarianizmus egyik alapvetõ tétele a természetesség, ami három fõ területen érvényesül: 1. hajviselet, szakáll, 2. ganja (vadkender), 3. ételek.

Hajviselet

A rastahívõk a természet legteljesebb kifejezõdésének tartják a rájuk oly jellemzõ hajviseletet, melynek neve: "Dread Lock" (Félelmetes Hajfürt). "Aki nem szereti a haját, az fél a természettõl, mert a haj nagyon fontos része az embernek, hiszen minden fekete bõrû ember tudja, hogy a haj maga a természet." - mondják. "Krisztus, a nagy vezérek és a Próféták mind hosszú hajat és szakállat viseltek, és még az európaiak is így ábrázolták õket a képeiken". A rasta stílusú haj viselésének története szintén Etiópiába vezet vissza minket, hiszen ott viseltek ilyen hajat a katonák az abesszíniai háborúk idején, valamint Etiópia hivatalos szimbóluma, a zászlót tartó álló oroszlán, a korabeli ábrázolásokon szintén ilyen stílusú rastasörényt hordott. A történeti alapokon túl, bibliai eredetû indokokat is találtak a hajjal kapcsolatban. Az egyik ilyen Sámson és Delila története: "Borotva sose ért fejemhez, mert az Isten nazírja vagyok anyám méhétõl fogva. Ha megnyírnak, elhagy erõm, gyenge leszek, olyan mint a többi ember. Delila ekkor látta, hogy kitárta egész szívét. Hívatta hát a filiszteusok fejedelmeit, és ezt mondta nekik: "Most gyertek, mert kitárta elõttem egész szívét." A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá, s vittek magukkal pénzt is. Erre õ elaltatta Sámsont a térdén, odahívatott egy embert, az lenyírta fejérõl a hét hajfürtöt." (Bírák Könyve 16:17) A haj és szakáll nyírásának tilalmára a Leviták Könyve 19:27-et idézték: "Hajatokat ne nyírjátok kerekre, és szakállatok végét ne vágjátok le." A legnépszerûbb elképzelés a rastahívõk között mégis az volt, mely a rastahajfürtök viselõit egy gyümölcsöt gazdagon termõ fához, míg a hajukat vágó embereket egy gyümölcstelen, halott fához hasonlította. Ez valójában egy parafrázisa az Elsõ Zsoltárnak, mely így szól: "Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bûnösök útján, és nem vegyül a csúfot ûzõk közé. Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel, olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellõ idõben gyümölcsöt terem, és levelei nem hervadnak. Siker koronázza minden tettét."

Ganja

A megannyi néven emlegetett növény a "cannabis indica", talán a legkényesebb pontja a rastafarianizmus eszmerendszerének. Jamaicában számtalan néven hívják: "Holy Herbs" (Szent Növény), "Kali", "Wisdom Weed" (Bölcsesség Gaz), "Wisdom Food" (Bölcsesség Étek), "Herb" (Növény), "The Weed" (A Gaz), "The Chalice" (A Kehely), "The Cup" (A Csésze), "I-chence"=incense (Tömjén), "I-ly" (A Kali, a Holy és a Haile szavak összevonásából alakult ki.), "Healing of the Nations" (Népek Gyógyulása). A nevek általában utalnak a felhasználás területére és módjára, például a "Wisdom Weed" (Bölcsesség Gaz) név utal arra, hogy a rastahívõk alapvetõen a Biblia olvasgatása közbeni meditáláshoz használták a ganjat. Így próbáltak "magasabbra" jutni az igazsághoz vezetõ úton. Az ilyen célú fogyasztás módja is többféle lehetett. A nagyobb mennyiségû ganja-t vízipipából szívták, amit tehénszarvból, gumicsõbõl és agyagból készítettek. Kis mennyiséget úgynevezett "spliff" formájában szívtak, ami úgy nézett ki, mint egy nagyon nagy cigaretta, mivel egy cigarettapapírba sodorták a ganja-t. Egy köztes megoldást jelentett, mikor egy kisméretû agyagpipát használtak. A dohányzás mellett a forrázás volt a második legelterjedtebb felhasználási mód. Az így nyert teát, mint egészségvédõ italt vagy csak, mint frissítõt fogyasztották. (Erre utal a "The Cup" elnevezés.) Gyógyítás céljából használták még egy egészen speciális módon: az elégetett ganja hamujával dörzsölték be testüket, így az a bõrükön át szívódott fel. Egy rasta véleménye: "Bárhogy is használod, ugyanolyan jó a ganja. Megihatod mint teát, elszívhatod vagy bedörzsölheted a bõrödbe. Ez a "Csodák Bokra!" Bárki szabadon szívhatta a ganjat, akár még a gyerekek is, és egyöntetûen állították, hogy nagyon jó hatással van a közérzetükre. Ha elszívták a ganja-t, azt mondták "Ganjat ettünk", vagy ha mint teát itták, akkor azt "Hörpintés"-nek nevezték. "Ahhoz, hogy valaki rasta legyen, muszáj-e ganjat szívnia?". Erre a kérdésre - miközben mindenki szívta, itta, dörzsölte a "Szent Gazt" - határozottan NEM volt a válasz. Sõt, mivel a ganja fogyasztásakor nem alakul ki fizikai függõség, így érthetõ ha egy rasta a következõket mondta: "Ha egy olyan helyre megyünk, ahol nem tudunk ganjat szívni, akkor nem szívunk, mert NEM KELL szívnunk." A kezdeti idõkben kizárólag meditációs célból szívták, ha imákat mondtak, mindig meggyújtották a pipákat. Természetesen felkutatták a bibliai gyökereket is: "Az utca közepén és a folyam két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, a FA LEVELEI meg a népek gyógyulására szolgálnak." (Jelenések Könyve 22:2). "Ezt mondta Isten: "Nézzétek, NEKTEK ADOK MINDEN NÖVÉNYT az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtõ gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen." (Teremtés Könyve 1:29). A ganjat, mint gyógyszert is használták: "A ganja a természet szimbóluma, szemben a fehér emberek gyógyszereivel." Ezzel az összehasonlítással arra világítottak rá, hogy a fehérek orvosai talán azért ellenzik a ganja legalizálását, mert félnek, hogy elvesztik azt a hatalmas bevételt, melyet a beteg emberek kezeléséért kapott pénz jelent. "A ganja a világ legnagyobb ereje, a nemzetek gyógyulása. Emlékezzetek csak kik is hozattak törvényt ellene!? Igen õk voltak azok a doktorok, az orvosok!!! Nagyon jól tudják, hogy miért is hozattak törvényt ellene: mert máskülönben munka nélkül maradtak volna!!" A rastahívõk nem isznak alkoholt, nem használnak drogokat, csak a ganjat használják, hogy megtalálják belsõ békéjüket. A leglátványosabb bizonyíték arra, hogy a ganja békéssé tesz, azoknak a rastahívõknek a viselkedése volt, akik 1966. április 21-én kimentek a kingstoni repülõtérre, hogy fogadják a látogatóba érkezõ Haile Selassiet. Maguk a rastahívõk is elcsodálkoztak azon, hogy amerre néztek, mindenütt mindenki ganjat szívott, és mindezt a rendõrök szeme láttára. Így emlékszik egy szemtanú: "Mintha az összes ganjapipát behozták volna a reptérre! Mások dohánypapírokból, olyan hosszú "spliff"-eket csináltak, mint a karom! És mindenki csak szívta-szívta, ganjafüst borította a repülõteret. Néhányan aggódni kezdtek, hogy kigyullad a reptér és a "beszívottak" erõszakoskodni fognak. De az egész nap békésen telt el, zavargások és harc nélkül!". A mai Jamaicában, mint a világ legtöbb országában törvény tiltja a ganja fogyasztását, de ennek ellenére - mivel a hatóságok elnézõen állnak a kérdéshez - a rastahívõk szabadon "szívhatják". Számos reggae elõadó (pl. Peter Tosh a LEGALIZE IT címû számában) emelt szót a ganja hivatalos engedélyezéséért, legalizálásáért, mindeddig kevés sikerrel. (Egyedül Hollandiában engedélyezik a fogyasztását.) A ganja engedélyezéséért síkraszállók egyre gyakrabban ütköztethetik nézeteiket nyilvánosan a tiltást támogatókkal, és ennek hatására elindultak a legalizálás irányába - nagyon óvatos lépésekkel - haladó folyamatok, az egész világon.

Ételek

A rasta elõírások a tisztátalan, tehát tiltott ételek terén szigorúbbak, mint a forrásul szolgáló Szent Biblia, hiszen míg a Bibliában a következõk találhatók: "Mondjátok meg Izrael fiainak: nézzétek, az összes szárazföldi állatok közül ezeket ehetitek. Minden állatot, amelynek hasított körmû, villás patája van, és amely kérõdzik, megehettek.". "A vízben élõ állatok közül ezeket ehetitek. Azokat, amelyeknek uszonyuk és pikkelyük van, s vízben, tengerben vagy folyóban élnek, mind megehetitek.". "A madarak közül ezeket tartsátok tisztátalannak; ne egyetek belõlük, mert tisztátalanok: a keselyû, a szakállas keselyû, a rétisas, a feketekánya és a vöröskánya különféle fajtái, a varjak különféle fajtái, a strucc, a kuvik, a sirály, a karvalyok különféle fajtái, a fülesbagoly, a bagoly, a kormorán, a vöcsök, az íbisz, a pelikán, a fehérkeselyû, a gólya, a különféle gémek, a búbos banka, a denevér." Addig a rasta szabályok a következõk: Nem lehet enni: halat, húst (disznóhúst, de nem csak a bibliai tiltás miatt, hanem mert a disznó fehér húsáról a fehér emberre asszociálnak; szárnyast, kecskét, mert ezek hulladék evõ állatok; alapvetõen minden állat húsát, mert az erõszakmentességük tiltja bármi olyan evését, melynek elkészítése vérontással jár.), sót (a rasta elõírások tiltják a só használatát, ezért ételeiket só nélkül sütik, fõzik, viszont sok borssal és paprikával ellensúlyozzák az "íztelenséget"). "A rastahívõk minden friss és természetes dolgot felhasználnak ételeikhez. Nem eszünk sót, viszont sok borssal ízesítjük ételeinket, és ez szabaddá teszi a szellemünket és sokáig meg is õrzi frissességét." "Mit jelent a természetes étkezés? Egyszerû ételek, só nélküli fõzés, sütés, nem használunk vajat, húst, még olajat is alig. (Az olaj is saját készítésû kókuszolaj)". Természetesen az idõk során azért egyre inkább lazultak a szabályok, részben a körülmények alakulása miatt, hiszen az éhség néha rákényszeríti a rastahívõket egy kis "bûn" elkövetésére: "Nem eszem sót, húst, protein tartalmú ételeket, csak halat kezdtem enni. Minden egyes alkalommal, mikor halat eszem, mélyen meghajolok. Próbálom kimenteni magam Istennél, biztos vagyok benne, hogy megbocsát nekem." Ez a halak miatti mentegetõzés azért van, mert - mint az elõbbiekben már szó volt róla - a hal is a tiltott, "sós dolgok" közé tartozik. (A húst és a halat is "sós dolgok"-nak nevezték.) Valószínûleg az Úr megbocsájtotta ezt, és lehet, hogy ezért lesz sok rasta ember halász. Persze napjainkban, azért már mások a szokások, már a rastahívõk is esznek halat, meg-meg eszik a szárnyasokat, sõt a marhahús is belefér néha... Sózzák az ételeket, viszont a mai napig irtóznak a disznóhústól és sokan inkább vegetáriánus étrenden élnek, nehogy valami tisztátalan dolgot egyenek. Rengeteg gyümölcsöt fogyasztanak (banán, maracuja, mangó, papaja, kiwi, görögdinnye, stb.), friss zöldségekbõl készült fûszeres ínyencségeket sütnek, hozzá fõtt burgonyát, fõtt banánt, rizst esznek és így õrzik meg szellemi és testi frissességüket öreg korukra is. Jamaica talán egyetlen nemzeti jellegû eledele az "ackee" (eki) nevû növény, melynek sárga húsából tojásrántottához hasonlító ételt készítenek. Többnyire reggelire, úgynevezett "Jamaican breakfast" (jamaicai reggeli)-ként kínálják, rendszerint halat, zöldségeket és sok fûszert kevernek az ackee-hez, majd sült és fõtt banánnal, fõtt burgonyával tálalják. A szigetre költözött nagy számú kínai és indiai hatására a keleti konyhák ízei is megjelentek.

A rastafarianizmus és a reggae

A rastafarianizmus egy olyan különleges vallás, mely nem jár együtt egy kiépített egyházrendszerrel, a hívõknek lehetõséget ad saját "gyökereik", "hovatartozásuk" megtalálására, ugyanakkor nagy szabadságot hagy a hívõknek a saját elgondolásaik kifejtésére. Jellegzetes külsõségekkel jár: dread lock, speciális étrend, piros, aranysárga, zöld színek. Talán ezek a jellemzõk is közrejátszottak abban, hogy a reggae zene a zászlajára tûzte a rastafarianizmust, úgy eszmerendszerét a szövegekben, mint külsõségeit az elõadók image-ében. Az összefonódás a 60-as években kezdõdött, mikor Jamaicában egyre több zenész tért át a rasta vallásra, és ez egyre több rasta tárgyú dal születését eredményezte, így a zene különlegességén túl a szövegek is igazi kuriózumot jelentettek a fehérek világában. Ennek köszönhetõen világszerte nagy érdeklõdés alakult ki a reggae zene, kultúra iránt. Egyre többen tudták, hogy a reggae színei mit jelentenek: a piros a tüzet, az aranysárga a napfényt, a zöld a természetet, ugyanúgy mint a rastafarianizmusban. Biztos, hogy még egyetlen vallás sem kapott ilyen nagy "reklámot", mint amit a rastafarianizmus a reggae zenétõl. Hiszen így egyenesen a slágerlistákról hallhatták a tanokat szerte a nagyvilágban. Ezek a tényezõk együttesen segítették a legnagyobb reggae zenészt - Bob Marleyt - a világhír felé. A rastafarianizmus, reggae, Bob Marley "trió", a 70-es évek legforradalmibb - máig is ható - újítását hozták a rockzenébe, melybõl olyan mûfajok táplálkoztak, mint a punk vagy a new wave.

Szótár

BABYLON: Nem csak - sõt mára már legkevésbé - a bibliai várost (Bábelt) jelenti, hanem így hívnak minden rossz dolgot, a rendõrségtõl kezdve a rossz indulatú emberig. Használják a "rossz és gonosz" nyugati világ jelölésére is.

DREAD LOCK: Jelentése: félelmetes hajfürt. A rastahívõk copfokba összeállt hajviseletének neve. A különbözõ elképzelésekkel (mézzel van összeragasztva, valamivel kenegetni kell stb.,) ellentétben, csupán arról van szó, hogy a rasta emberek nem fésülik göndör hajukat, így az magától összeáll ilyenné. Viselésének eredetét az õsi Abesszin háborúk idejére vezetik vissza, mivel az ott harcoló fekete katonák hagyták megnõni és összeállni a hajukat. Hivatkoznak még Etiópia címerállatának, a zászlót tartó oroszlánnak a korabeli ábrázolásaira, ahol az oroszlánnak rasta sörénye volt.

I-WORDS:
"I-N-I" = I and I = we (mi)
"I-TAL" = Vital, Natural (létfontosságú, természetes)
"I-SES" = Praises (dicsõítés)
"I-NUALLY" = Continually (folyamatosan)
"I-SIRE" = Desire (vágy)
"I-LY" = Holy (szent)
"I-THIOPIA" = Ethiopia (Etiópia)
"I-RATE" = Create (teremteni)
"I-RITS" = Spirits (szellem)
"I-RATION" = Creation (teremtés)
"YANKS" = Thanks (köszönet)
"YIFE" = Life (élet)
Az "I-WORDS" (az "ÉN-SZAVAK") csak, és kizárólag a rasta emberek által használt és kitalált kifejezések. Egy nagyon speciális szleng, melynek ismerete nélkül lehetetlen megérteni a reggae dalszövegek többségét. Mivel pontos és logikus magyarázata nincs annak, hogy hogyan változnak át a szavak, a legfontosabbakat muszáj "bevágni" ahhoz, hogy valaki boldoguljon a fordítással. (Még az angol anyanyelvûek sem tudják enélkül megérteni a rasta szövegeket.) Ezért szoktak külön I-WORD szótárt mellékelni a rastafarianizmusról szóló könyvekhez.

IRIE: Ha azt akarják kifejezni, hogy valami rendben van, jó, szép, kellemes, akkor azt mondják "IRIE" (ejtsd: ÁJRI)

JAH: Jelentése: GOD (Isten). Az egyik elmélet szerint a Héber "HALLELUJAH" szóból származik, a végén lévõ "J" hang hangsúlyos ejtésével alakult ki. A másik szerint a "JEHOVAH" (Jehova = Isten) szóból, az utolsó "AH" szócska elé illesztett "Y" hanggal vált "JEHOV-YAH" formává, majd ebbõl az "Y" átváltozott "J"-vé: "JEHOV-JAH".

JESUS: A jamaicai szlengben nem Jézust jelenti, hanem a pénzt, mivel a feketék szerint a pénz a fehérek igazi Istene, Jézusa.

PATOIS: Creol English (Kreol Angol)-nak is hívják. Jamaicai angol, melyben keverednek az angol, spanyol, és az afrikai nyelvek. A lakosság többsége ezt a nyelvet beszéli, így a turisták részére angol-patois szótárakat készítenek, a pontos megértés érdekében.

RASTAFARI I.: Haile Selassie eredeti nevébõl, a Ras Tafari Makonnen névbõl ered. A "Ras" elõtag jelentése: herceg, illetve sémi nyelven: fej. A "Ras Tafari" jelentése: "A Teremtés Feje". "Általában az egybeírt, "Rastafari" formát használják Selassie megjelölésére, míg a "Rasta" rövidebb alak, a híveket jelöli. A "Fari"-nak ismert még a "Far Eye" és a "For I" alakja is.

RED, GOLD, GREEN: A reggae színei, a rastafarianizmus közvetitésével az Etióp zászló színeibõl. A színek jelentése: piros, a tûz, az aranysárga a napfény, a zöld a természet.

RED STRIPE: Az egyetlen jamaicai sör neve. Amerikai jellegû, kis alkoholtartalmú, könnyû világos sör.

RESPECT: Jelentése: tisztelet, tiszteletem. A rasta emberek találkozáskor - miközben összeütik öklüket - ezzel a szóval köszöntik egymást.

YEAH MAN: (Ejtsd: JA MAN!) Az egyik leggyakrabban használt kifejezés, melynek jelentése: oké, úgy van, rendben.

(írta: RasTamás)